MERT A GYEREKEK TUDJÁK!
„A tisztelet, mellyel nap, mint nap felruházzuk gyermekeinket oda- vissza kell hogy működjön.”
A bölcsődében épp indulásra készen állunk mikor a mellettünk lévő kisfiú határozott tiltakozásba kezd édesanyja pulóverét illetően. Anyuka rám mosolyog, és együtt érzően, már-már büszkén elmeséli, hogy két és fél éves kisfia nem engedi három konkrét ruhadarab viselését számára.
Határozott jellem, válaszoltam mosolyogva.
Néhány perc múlva a parkolóban ismét összefutunk, rájuk pillantok, hogy elköszönhessünk, ifjú divat leaderünk cumival a szájában büszkén ücsörög autósülésében. Furcsa érzés tölt el…
Az hogy gyermekünk favorizál bizonyos ruháinkat, rendben van, sőt jele annak, hogy érdeklődő a külvilág felé és lépésről- lépésre kibontakoztatja ízlésvilágát. Nem tagadom, mikor kisfiam dicséri meg öltözékemet valóban varázslatos érzés, többet ér bármilyen más bóknál, na jó, ha partnerünk szeme csillan fel jelenlétünkben, az sem utolsó érzés!
Igenis fontos hogy gyermekünk megtanuljon különbséget tenni kifejezés módjában az élet bármely területén. Azzal hogy szól anyukájának, hogy a viselt pulóver nem tetszik neki, hangot ad véleményét, állást foglal, de ez nem jelenti azt, hogy a szülő nem viselheti az adott ruhadarabot.
Egész egyszerűen el kell magyarázni a kisgyermeknek, hogy ízlésünk eltérhet bizonyos esetekben. A tisztelet, mellyel nap, mint nap felruházzuk gyermekeinket oda- vissza kell hogy működjön. Azzal, ha félretesszük a gyermekünk által nem kedvelt öltözékeinket, azon túl, hogy saját magunknak nem kedvezünk, hiszen valamikor valamilyen céllal megvásároltuk, gyermekünknek sem mutatunk jó példát, az alkalmazkodás, a nem tetsző elfogadása része mindennapi életünknek.
https://gyerekvilag.cafeblog.hu – még több történet ebben a témában