SÁL, SAPKA, OVERÁL – TELE A HÓCIPŐ!
„Az elmúlt napokban megértette, hogy az utcai cipője átázik a hóban, azért tesz még egy kísérletet, ismét a hó győzött… Száraz zokni, tiszta nadrág és láss csodát a sötétkék csizmácskára mutat. Négy nap, megszámlálhatatlan váltóruha és végtelen türelem volt szükséges ahhoz, hogy mindez bekövetkezzék!”
A tél marad, ez van! Legalábbis még néhány hétig, tehát minden féleképpen meg kell oldanunk a hótaposó ügyét.
Már harmadik reggel érkezünk a bölcsődébe vizes nadrággal, nedves zoknival és leginkább egy csónakhoz hasonlító cipővel.
Két és fél éves kisfiam határozottan elutasítja a hótaposó csizmát. Képes lemondani a hófehér táj adta örömteli játékról, de a csizmáról szó sem lehet!
Bíztam bene hogy hamar elolvad a hó, és jövőre talán majd más álláspontot képvisel. Sajnos szembesülnöm kellett a ténnyel, miszerint a tavasz még várat magára, újabb havazásra számíthatunk.
Hogy is kezdjük?
Érzésem szerint – nem túl bőbeszédű kisfiam, az a típus, aki elvárja, hogy minden úgy történjen, ahogyan azt Ő elképzeli, különösebb erőfeszítés nélkül – nem kedveli a téli csizmát. Őszintén megvallva valóban nem egy praktikus darab, nehéz belebújni és még fűzője is van. Mentségemre szóljon, hogy még a nagytestvére kapta ajándékba.
Mint említettem már napok óta próbálkozom a lábbeli elfogadtatásával, eredménytelenül!
Szombat reggel van, nincs ovi, bölcsi, ez a délelőtt csak a miénk! Én magam is a csinos hótaposómat viselem és fergeteges hóember építés veszi kezdetét, mindazoknak, akik megfelelő öltözékkel bírnak. A nagytesó szaladgál, ugrándozik a hóban még kistestvére szokásos sportcipőjében az ajtóban álldogál vágyakozó tekintettel. Az elmúlt napokban megértette, hogy az utcai cipője átázik a hóban, azért tesz még egy kísérletet, ismét a hó győzött… Száraz zokni, tiszta nadrág és láss csodát a sötétkék csizmácskára mutat. Négy nap, megszámlálhatatlan váltóruha és végtelen türelem volt szükséges ahhoz, hogy mindez bekövetkezzék!
Biztos vagyok benne, ha az első nap ráerőltettem volna – akarata ellenére – az időjárásnak megfelelő lábbelit, nem értem volna el ugyanezt az eredményt. Nagyon nagy dolog egy két és fél éves kisgyerektől hogy felismeri és elfogadja az adott szituációnak megfelelő öltözetet. Különbözőek vagyunk, eltérő természettel, kifejezési móddal, érdeklődési körrel, de egy valami közös bennünk, az egymás iránti szeretet és tisztelet.
https://gyerekvilag.cafeblog.hu – még több történet ebben a témában
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: